Április 3.-án megkezdtük az idei versenyszezonunk, Kovács Peti az Isztriai félszigeten a Kamenjak Rocky Trailen állt rajthoz.
"Az elmúlt 2 év júniusi-júliusi szezonkezdetei után fura volt ez a korai rajt, de nagyon hiányzott már. 2019-ben jártam már ezen a versenyen, akkor 2 defekt miatt nem láttam meg a célvonalt, a 2. defektnél sikerült a szelepet is letörnöm. Igazából Horvátországban eddig még nem volt teljesített versenyem, mert a Valamar Maratont is fel kellett adjam korábban. Így a motivációm elég erős volt, egyrészt nagyon kíváncsi voltam az erőnlétemre, kíváncsi voltam mennyit sikerült az elmúlt 3 évben technikailag fejlődnöm egy ilyen köves, sziklás pályán és hát mindenkép célba szerettem volna érni. Sajnos több hibát is elkövettem, az egyiket még otthon a nevezéskor nem olvastam el részletesen a kiírást, így a rajtszám átvételekor szembesültem vele hogy Master2 -es licenccel csak 2 kört tudok menni, azaz 61 km helyett 42 km lesz a versenytávom. Idén sok hosszú versenyt tervezek, szerettem volna itt is a leghosszabb pályán menni. A pálya egyébként egy 19 km-es körből és egy 3 km-es felvezető szakaszból állt. Az elite, master1 és sport kategóriában indulók 3 kört teljesítettek, a Master2-es versenyzők és még pár további kategória pedig 2 kört. A helyszínen próbáltam átnevezni Master1-be vagy Sport-ba de nem engedték a szervezők. Aztán verseny reggelén újabb hiba csúszott be, a 2019-es rajtot áthelyezték és mire ezt észrevettem a mezőny nagy része már bent állt a rajtban. A verseny előtt 2 nappal érkeztem, így volt lehetőségem a pályát teljesen bejárni, azt gondolom 1-2 technikás résznél ez sokat segített. Vasárnap 11:00 után pár perccel az elite és Master1 mezőny után rajtoltunk, a bolyban előttem egy srác a nyakára akadt rajtszalagot elegánsan hátradobta pont a kerekembe amit fel is tekertem ügyesen. Próbáltam kihúzni menet közben, de elég nagy tempóval sokan haladtunk egymás mellett, nem kockáztattam egy tömegbukást ezzel, így megálltam és letekertem a szalagot, szinte a mezőny végéről kezdtem meg a felzárkózást. Nem volt könnyű mert a felvezető szakasz után szűk trailek következtek, de ahol tudtam előztem, haladtam. Innentől kezdve hiba nélkül ment tovább a 2 kör, nagyon intenzív volt, kevés pihenővel. A pálya a sok kő és szikla miatt nagyon technikás is volt, emelkedő pár száz méter volt 1 körben, így a tempó is elég gyors ezen a pályán. Az energia jelentős része a koncentrációra ment, nagyon sokan kaptak defektet én most ezt szerencsésen megúsztam. A 2. körre kicsit szétszakadt a mezőny így itt már jól lehetett haladni. Az emelkedőkre visszatérve nagyon rövidek, de szinte kőről kőre teszed a kereket sok erőt kivett ez is. A 2 kört végül 2 óra 3 perces idővel sikerült teljesítenem, 215 avg wattal és 246 w NP-vel, a tavalyi eredményekhez viszonyítva szezonkezdésnek ezek jó eredmények számomra, tekintettel hogy pár kilogrammal kevesebb is vagyok most és a szezon is jóval korábban indult idén. 4 napot töltöttem a versenynek otthont adó Premanturan ahová most egy főiskolai barátom kísért el, számára az MTB sport teljesen új volt ezidáig, egyik edzőbringám elvittük neki így Ő is be tudta járni a pályát, kicsit belekerült ebbe a világba. Sőt szombaton XCO versenyt is rendeztek ott, így azt is megnéztük. A rövid verseny ellenére egy nagyon jól sikerült hétvége volt jó volt kicsit élvezni az isztriai környezetet és az időjárás is sokkal kellemesebb volt mint itthon. Folytatás 2 hét múlva Csehországban a Chribska 50-en."
"Az elmúlt 2 év júniusi-júliusi szezonkezdetei után fura volt ez a korai rajt, de nagyon hiányzott már. 2019-ben jártam már ezen a versenyen, akkor 2 defekt miatt nem láttam meg a célvonalt, a 2. defektnél sikerült a szelepet is letörnöm. Igazából Horvátországban eddig még nem volt teljesített versenyem, mert a Valamar Maratont is fel kellett adjam korábban. Így a motivációm elég erős volt, egyrészt nagyon kíváncsi voltam az erőnlétemre, kíváncsi voltam mennyit sikerült az elmúlt 3 évben technikailag fejlődnöm egy ilyen köves, sziklás pályán és hát mindenkép célba szerettem volna érni. Sajnos több hibát is elkövettem, az egyiket még otthon a nevezéskor nem olvastam el részletesen a kiírást, így a rajtszám átvételekor szembesültem vele hogy Master2 -es licenccel csak 2 kört tudok menni, azaz 61 km helyett 42 km lesz a versenytávom. Idén sok hosszú versenyt tervezek, szerettem volna itt is a leghosszabb pályán menni. A pálya egyébként egy 19 km-es körből és egy 3 km-es felvezető szakaszból állt. Az elite, master1 és sport kategóriában indulók 3 kört teljesítettek, a Master2-es versenyzők és még pár további kategória pedig 2 kört. A helyszínen próbáltam átnevezni Master1-be vagy Sport-ba de nem engedték a szervezők. Aztán verseny reggelén újabb hiba csúszott be, a 2019-es rajtot áthelyezték és mire ezt észrevettem a mezőny nagy része már bent állt a rajtban. A verseny előtt 2 nappal érkeztem, így volt lehetőségem a pályát teljesen bejárni, azt gondolom 1-2 technikás résznél ez sokat segített. Vasárnap 11:00 után pár perccel az elite és Master1 mezőny után rajtoltunk, a bolyban előttem egy srác a nyakára akadt rajtszalagot elegánsan hátradobta pont a kerekembe amit fel is tekertem ügyesen. Próbáltam kihúzni menet közben, de elég nagy tempóval sokan haladtunk egymás mellett, nem kockáztattam egy tömegbukást ezzel, így megálltam és letekertem a szalagot, szinte a mezőny végéről kezdtem meg a felzárkózást. Nem volt könnyű mert a felvezető szakasz után szűk trailek következtek, de ahol tudtam előztem, haladtam. Innentől kezdve hiba nélkül ment tovább a 2 kör, nagyon intenzív volt, kevés pihenővel. A pálya a sok kő és szikla miatt nagyon technikás is volt, emelkedő pár száz méter volt 1 körben, így a tempó is elég gyors ezen a pályán. Az energia jelentős része a koncentrációra ment, nagyon sokan kaptak defektet én most ezt szerencsésen megúsztam. A 2. körre kicsit szétszakadt a mezőny így itt már jól lehetett haladni. Az emelkedőkre visszatérve nagyon rövidek, de szinte kőről kőre teszed a kereket sok erőt kivett ez is. A 2 kört végül 2 óra 3 perces idővel sikerült teljesítenem, 215 avg wattal és 246 w NP-vel, a tavalyi eredményekhez viszonyítva szezonkezdésnek ezek jó eredmények számomra, tekintettel hogy pár kilogrammal kevesebb is vagyok most és a szezon is jóval korábban indult idén. 4 napot töltöttem a versenynek otthont adó Premanturan ahová most egy főiskolai barátom kísért el, számára az MTB sport teljesen új volt ezidáig, egyik edzőbringám elvittük neki így Ő is be tudta járni a pályát, kicsit belekerült ebbe a világba. Sőt szombaton XCO versenyt is rendeztek ott, így azt is megnéztük. A rövid verseny ellenére egy nagyon jól sikerült hétvége volt jó volt kicsit élvezni az isztriai környezetet és az időjárás is sokkal kellemesebb volt mint itthon. Folytatás 2 hét múlva Csehországban a Chribska 50-en."
Foto: Elvis Malagic, Koncz Zoltán
Köszönet támogatóinknak: BikeArt Center, Orbea, Sportful, Rudy Project Magyarország, Sponser, Compressport, I Love Running, Kyani