Jelenia Gora MTB Marathon – egy handicap-es verseny

Június 2.-án a lengyel Bike Maraton széria 4. futamán, a Jelenia Gora UCI MTB Marathonon álltunk rajthoz.  A 12 futamos sorozat nem idegen számunkra, hiszen 2016-ban Bielawaban, tavaly pedig Wislában jártunk. Csapatunkat ezúttal is Kovács Peti képviselte, aki nevezését közvetlenül a szervezőnek küldte el -emailben, az 55 km-es Mega távra nevezett (az e-mailben a licenc számát is megírta, ez okozta a későbbi félreértést). A verseny előtti napon a rajt/cél területen rendezték a Maja Trophy Race XCO versenyt, a névadóhoz Maja Wloszczowska-hoz mérten egy különösen nehéz pályán, komoly nemzetközi mezőny gyűlt össze, melynek jelentős része a másnak UCI Marathon Series futamon is rajthoz állt. Peti egyrészt a várható komoly nemzetközi mezőny, a korábbi lengyel versenyeken szerzett tapasztalatai és a versenyt megelőző 5 versenyhétvége miatt választotta a MEGA távot. Az elite versenyzők távja a GIGA volt, ami 80 km-et és 2400 méter szintet tartalmazott egy rendkívül nehéz, technikás, sok xco-s részt tartalmazó pályán. Továbbiakban Peti beszámolóját olvashatjátok: " A verseny előtti napon a XCO versenyt nézve hangolódtam a másnapi maratonra, a verseny előtt sikerült a pálya első és utolsó 10 km-ét bejárnom, nagyrészt sík földutak voltak, de a verseny rangját ismerve és a korábbi lengyelországi tapasztalataim felidézve tudtam  hogy lesznek meglepetések majd a pályán. Az XCO verseny nagyon látványos és izgalmas volt, az elite női és férfi mezőnyben egyaránt. Jó volt magyar versenyzőknek szurkolni, akik szép eredményeket értek el. Másnap gondoltam hogy a rajtom előtt megnézem a hosszú táv elite mezőnyének rajtját ahol minden férfi és női versenyzőt név szerint szólítottak be, a férfi mezőny végén legnagyobb meglepetésemre az én nevem is bemondták, így a rajt előtt 4 perccel derült ki számomra hogy hosszú távot fogok menni. (az elküldött licenc számom alapján). Sem mentálisan, sem versenytáplálék terén nem voltam felkészülve erre, sőt azt sem tudtam hány km és mekkora szint vár rám, de ha szólítanak akkor menni kell...:-) A történethez még annyi, hogy a verseny előtti bemelegítésen vettem észre hogy a bal cipőm, néha dokkoláskor elfordul, nem old ki és a nem a stopli lazult le. Valószínűleg a stopliból törött le egy pici darab, így a verseny előtt még gyors cipőcsere volt, az másik cipőm még nagyon új és szélességben nagyon szorít, gondoltam 55 km-en valahogyan kibírom majd. Szóval visszakanyarodva a rajt előtti 4 perchez, ott állok 55 km-es itinerrel a vázamon, információhiányban, kevés géllel a zsebemben, egy szoros cipőben mögöttem 2 méterre az elite női mezőnnyel. Gyorsan eltelt ez a pár perc, próbáltam hívni Anastasiyát hogy ne keressen a közép távon és hogy ne aggódjon de kicsit később érek majd a célba, de nem tudtam elérni Őt,  szóval még ez sem sikerült. Azután lassú rajttal indultunk Jelenia Góra főteréről, hamarosan széles aszfaltút, majd kétsávos bicikliút következett, de itt már 4 társammal eléggé leszakadtunk az elite mezőnyről. Az első 15 km sík szakaszon elég nagy tempót mentünk, majd következett az első meredek emelkedő, itt ért utól az elite női mezőny brutál tempót diktálva. Tudtam hogy a cél számomra mai napon  a verseny sikeres befejezése és a limitpontokhoz időben történő megérkezés lesz. A 15. km-től indult az igazi maraton, a következő 45 km-be zsúfolták be a verseny 2400 méter szintemelkedésének jelentős részét és a technikás elemeket. A pálya nyomvonala brutál meredek emelkedők és brutál nehéz, technikás gyökeres trailek váltakozása volt, néhány patak átkeléssel tarkítva. Étkezésre, pihenésre nem igazán biztosított sok időt, lehetőséget. Helyenként nagyon saras erdei részeken haladtunk, kb 2 óra után a szűk cipő okozta lábfájásom teljesen elmúlt, csak a pályára koncentráltam. A nálam lévő kevés gél miatt minden frissítőn igyekeztem megállni, de tudtam, 3 órával a rajt után valahol egy limit pont lesz, ahová oda kell érnem, 2 óra 47-kor még sehol sem volt a limit pont, innentől igyekeztem maximumon menni, végül 2 óra 55 percnél megláttam a bírót a pálya szélén, nagyon megörültem ennek, nem szerettem volna ennyi nehézség után a kizárt versenyzők között találni magam. Az utolsó 15 km-hez érve, ami az előző napi pályabejáráson már megismertem, igyekeztem még jó tempót diktálni, főként sík szakaszok vártak újra rám, több versenyzőt tudtam még itt megelőzni és végül az elite mezőny 69. helyén, 5 óra 15 perces időeredménnyel érkeztem a célba. Az elite mezőnyben még 2 versenyző fért be utána a limitidőbe, így szinte utolsóként értem célba, persze a hosszú hobby távosok mezőnyében voltak még jópáran mögöttem. De ma itt ebben a mezőnyben egészen más volt a motivációm, minden percét imádtam a versenynek és azt gondolom olyan élménnyel lettem gazdagabb amit sosem felejtek el majd. Nagyon szeretnék a jövőben több BikeMaraton futamra is eljutni, eddig mindhárom nagyon meghatározó emlék számomra, sokat tudtam itt tanulni. Köszönöm a lehetőséget a rendezőnek, Boleknek. "