A Sulov Maraton után egy héttel ismét Szlovákiába utaztunk. Ezúttal az alacsony Tátrába, Liptovsky Luzna településre. Idén negyedik alkalommal rendezték itt a Nizkotatransky MTB Tour versenyt. Csapatunkból most egyedül Kovács Peti utazott szomszédainkhoz, társa a Meditech SC-s Berkes Mészáros Jancsi volt.Továbbiakban Peti beszámolóját olvashatjátok:
Kovács Peti: “Idén is szerettem volna pár számomra új szlovák maratont kipróbálni, többek között így esett a választás a Nizkotatransky MTB Tourra is. A verseny 2 héttel a Salzkammergut Trophy előtt és egy héttel a Sulov után szerepelt a versenynaptáramban. Sulov kifejezetten rosszul sikerült nekem, a versenyen elején egy versenyzőtársam engem előzve egy rossz manőver miatt beesett a fák közé. Ez az egész verseny hangulatát megpecsételte számomra. Szerencsére Ő jól van és a célba is beérkezett. Vágytam mielőbb egy pozitívabb élményre. Nastya Tenerifén töltötte a pihenőidejét, így alkalmi partnerem Jancsi lett. Nagyon jó hangulatban telt vele a 2 nap. E-mailen neveztünk a közép távra, de ez valahogy nem érkezett meg a szervezőkhöz. A verseny előtti estén 20:59-kor érkeztünk a nevezési területre, ahol már záráshoz készülődtek. De mikor elmondtam hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, nagyon szívélyes fogadtak minket és átvehettük a rajtcsomagunkat. Jancsival közben úgy döntöttük hogy akkor legyen a hosszú táv, ami 66 km és 3000 m szint volt. A pálya felett már előző este is nagyon csúnya fekete felhők gyűlekeztek, de úgy gondoltuk a a helyi pivobarban elűzzük ezt egy pohár sörrel:-) Másban végig lógott a lába az esőnek, hideg volt és nagy szél, de megúsztuk szárazon. A 66 km kétszer haladt át a rajt/cél területen, a második körre az első meredek mászás után nagyon nehezen ment nekem. A rövid távhoz képest elég sok szint vár ránk. A pálya egyébként nem volt nehéz, Salz-ra hangolt engem, sok sotter és meredek mászás, a tetőn kb 7 fok volt és nagy szél, fázott a fejem és a lábam a cipőben. A hosszú távot kevés induló választotta, kihívás volt a célbaérkezés is. Igyekeztem beosztani az erőm és végig egyenletes tempóban haladni, végül kategória 6, helyen értem célba, aminek nagyon örültem. Érdekes volt a szervezők kezdeményezése hogy a rajtszámod leadásával kaptál kaját, amit Ők jövőre újra felhasználnak. Az elágazásokat 100 és 50 méterrel előtte is felfestették az útra, ami így kellő időben jelzett nekünk, nem kellett pályairányító sem. Olcsó költségvetéssel csináltak egy nagyon profi versenyt. A cél utáni ebédet és eredményhirdetést/tombolát a füleki barátainkkal, Mariannal és Krisztiánnal töltöttük. Krisztán dobogós lett ezúton is gratulálunk neki. Jövőre azt gondolom újra itt leszünk! Köszönet az élményért a szervezőknek!”