Gerecse Maraton- minden jól indult…az utolsó kilométereket sajnos tolva tettem meg

Az elmúlt hétvégén a Kovács-Háden duó ismét felhúzta a kesztyűt, azaz ezúttal Tarjánban a Gerecse Maratonon álltak rajthoz. Ezúttal mindketten a rövid távon – amit itt középnek hívtak -indultak, ami 27 km-et jelentett. Peti már harmadik alkalommal, míg Tomi első alkalommal adta le nevezését a Gerecsére. Tomi jó erőben érkezett  versenyre, jól rajtolt és a cél előtti pár  kilométerig dobogós helyen állt a kategóriájában míg a defektet nem kapott :-( Peti az előző hetek jól sikerült versenyei után, fáradtan, demotiváltan érkezett ami végig kísérte a versenyen.A fiúk bár csapattársak de mivel ugyanabban a kategóriában versenyeznek, így ellenfelek is. Idén Tomi erősebb,  pár perccel rendre Peti előtt ér be a célba, ezúttal a defekt miatt ez megfordult, a továbbiakat olvassátok versenyzőink beszámolóiban:

Háden Tamás, közép táv-Master1: 5.

“Egy héttel a balatoni forróság után, Tarjánban folytatódott a versenysorozat. A csapatból ezúttal ketten álltunk rajthoz Petivel. A reggeli érkezés még kellemes időt tartogatott számunkra, viszont az idő múlásával előkerült a szokásosnak mondható kánikulai forróság. A rövid készülődés után elindultunk melegíteni, és felmértük a pálya elejét is. Nyugodtan mondhatom, hogy ennek hiánya iszonyatos nagy hátrányt jelentett volna a verseny elején. Rövid betonos és járható földút után jött az izgalmas emelkedő mély nyomvájúval, törmelékkel töltött árokkal, és egy nyomsávos szakasszal. A megismerés után egy tervem volt mindösszesen a verseny elejére…. Ne akadjak meg senki mögött ne kelljen leszállni, és persze ne legyen bukfenc a mély árok miatt. Sikerült megoldani a kitűzött célt. Az első emelkedőre ami egyben ennek a szakasznak is a vége volt, elsőnek értem fel. Ez engem is meglepett, de jól sikerült a rajt. Petitől tudom, hogy nem is sokkal mögöttem már volt elakadás és tolás. A felérés után szenvedője lettem pár előzésnek, de így is az összetett 5-6. helyén jó tempóban haladtam a versenyen. Nem hátráltatott a meleg, minden jól ment. Nem volt már sok hátra (kb. 4 km) amikor bekövetkezett a végzet. Defekt a hátsó kerékben. Iszonyatos nagy elkeseredés és méreg fogott el hogy idén már harmadszor (Svaty Jur, Vértesboglár után) hátráltatott. Vértesboglár után a második versenyem volt amikor kategóriában dobogós helyen ért el a versenyzők egyik réme. Rövid tanakodás után az adrenalintól vezérelve a szerelés nélküli folytatás mellett döntöttem. Nem tudtam mekkora lehet az előny az üldözők előtt de reménykedtem hogy elég lesz. Sajnos nem lett. Iszonyat nehéz szakasz következett. A terepről kiérve az aszfaltos részen egy jobb kanyar még tartogatott meglepetést (de nem is tudom mire számítottam) egy esés formájában aminek következében már csak a tolás maradt hiszen a külső is lefordult a felniről. Séta, cél, majd pedig a düh… Tanulni kell még az ilyen kudarcok elviselését. Peti csapattársam próbált velem kommunikálni, de sajnos arra is képtelen voltam. Jó néhány percnek kellett eltelnie mire mesélni tudtam a versenyről. Egy hét pihenő után folyt. köv. a Top Maraton 3. állomásán a Bükk Maratonon.”

20150718_114806_resize

Kovács Péter, Közép táv- Master1. 4.

“Fáradt és motiválatlan voltam a rajtban, lehet sok volt az edzés és versenyzés az elmúlt időszakban, nem tudom. A rajt utáni megindulás nem esett jól, de sikerült az elejével elmenni, az első meredek emelkedőn a leszálló és toló versenyzők miatt sajnos leszakadtam majd egyre fáradtabb lettem. Egészen addig amíg egy egynyomsávos lefelében a mögöttem haladó versenyző szóvá nem tette, hogy miért fékezgetek. Itt valami elpattant és elkezdtem  egy egészen jó tempót diktálni. Egy székely sporttárssal haladtunk innentől együtt, az emelkedőkön rendre megelőztem, de lefelékben ügyesebb volt. Az utolsó emelkedőn egy hosszú távost megelőztem, aki annyit mondott 12. vagy abszolutban. Jó volt ezt hallani, de tudtam ez Master1-ben 5-6. helyezést jelenthet, itt talán feladtam a székely srác üldözését, pedig itt buktam el a dobogós helyezést. Az ellenfelem az utolsó lejtőn elment, majd a faluba beérve láttam egy defektes kategóriatársat bringát tolni, majd csapattársam Tomit is, aki ép a bringáját szedte össze, jelezte minden ok, így még egy sprint a székely versenyző nyomában, de már nem tudtam megfogni, 12 másodperccel elmaradtam tőle. A célban láttam meg hogy a defektes versenyzőket megelőzve a 4. helyre jöttem fel és sokáig a 3. helyen álltam a székely srác előtt. Ma minden adott volt egy jó versenyzéshez, egy dobogós helyezéshez a bringám ismét jól működött, az idő szuper volt, kezdjük megszokni a hőséget, a pálya jó volt én velem volt egyedül gond, fizikailag és mentálisan is kevés voltam még ahoz is hogy kihasználjam csapattársam szerencsétlenségét. A székely srác ma erősebb volt, gratulálok neki ezúttal is. Tomit pedig nagyon sajnálom, mert ma igen jó erőben volt. Egy hét múlva Skoda Kupa 4. futama Stupaván.”